2017. szeptember 25.

081. Őszies kérdések

Hogy miért az ősz a kedvenc évszakom? A levelek. Az eső. Meleg pulcsik. Csizmák. Tábortüzek. Sálak. Forró italok. Kuckózás. Töklámpások. Hideg levegő. Piros arcok. Filmezős esték. Gyertyák. Soroljam még? 😄 Az őszi hangulatom az egekben van, ezért mára elhoztam az Autumnal asks, avagy az Őszi kérdéseket, aminek a felépítése (? 😂) és komolysága merőben hasonlít a Késő esti önreflektív kérdésekhez, szóval ha azt a bejegyzésem szerettétek, remélem, ez a TAG is tetszeni fog! 😜

♡ Lámpás: Hogyan találkoztál a legjobb barátoddal? Mi volt az első benyomásotok egymásról?
▶ Nem egy olyan ember van, akinek a legféltettebb titkaim is elmondom s elmondanám, nővéremen kívül 3 olyan ember van, akik megérdemlik a legjobb barát jelzőt.
Dini: Vele kezdem, mert őt ismerem a legtöbb ideje. Óvodás korunk óta ismerjük egymást, ő volt az a lány, akivel senki sem barátkozott. Azt gondoltam róla, hogy egy antiszociális nyomi, ő pedig szintén nem kedvelt engem, mert nekem rengeteg barátom volt, mindenki velem akart játszani. De már akkor is voltak érzéseim sajnos, megsajnáltam őt, ezért egyszer odamentem hozzá, ez volt az első beszélgetésünk, s megkérdeztem tőle, hogy lesz-e a barátom. Nagyon jól esett neki, hogy pont én barátkozom vele, ezután mindig csak egymással játszottunk és azóta sem tudjuk lerázni egymást. 😃
Áron: Már nem emlékszem pontosan, hogy a gimi hanyadik évfolyamában találkozhattunk először. Sokszor egy busszal mentünk haza, ő hangosan beszélgetett a haverjaival, én próbálkoztam leplezni, hogy hallgatózom és mennyire szimpatikusak, de nem ment, gyakran nevettem a vicceiken. Amit észrevettek, odahívtak magukhoz, ezentúl mindig mellettük ültem. (Pontosabban Gergő mellett, mert belémzúgott, de ez más tészta.) Áronnak először nem is voltam szimpatikus, mert mindig csak bámultam ki az ablakon, nem telefonoztam, nem beszélgettem senkivel, csak meredtem a tájra, ezért azt gondolta, hogy valami melankólikus, sznob művész vagyok. 😂
Cara: Sosem hittem az internetes barátságokban, de mióta ismerlek, nem zavar az a 1192 km, ami köztünk van. A Blogger Közösség csoportban „találkoztunk” először, bár elsőre közömbös voltál számomra, habár a blogod akkor már olvastam, nem tudtam, hogy te írod. A blogod alapján nagyon szimpatikus voltál, tetszett a gondolkodásmódod, szívesen olvastalak, igaz, nem szeretek olvasni, mégis megfogtak a soraid. Ahogyan aztán elkezdtünk beszélni nap, mint nap, akkor rájöttem, hogy végre sikerült találnom egy olyan embert, aki hasonlít hozzám, akire számíthatok. És továbbra is állítom, hogy ismeretlenül nem érdemes ítélkezni, mint ahogyan sokan ezt teszik veled! Na és a te első benyomásod rólam?
„Első benyomásra egy rettentő egyedi lánynak tartottalak, tartalak mégmindig. Láttam hogy magabiztos vagy, de nagyon nehezen engedsz közel bárkit is magadhoz. Ha véleményed van, azt megmondod akkor is ha törik ha szakad, amiben tökre hasonlóak vagyunk, így úgymond felkeltetted az érdeklődésem mert nem sok ilyen emberrel találkozom, aki hasonlít rám. A blogodban minden egyes elem teljesen egyedi volt, és színes és pontosan olyan stílusú, amilyet én is teljes mértékben eltudtam volna képzelni a sajátomon, szóval már akkor láttam hogy nagyon kreatív vagy. Sokféle téma érdekelt a blogod alapján, így azt is kiszűrtem hogy sokoldalú ember vagy. Minden bebizonyosodott amikor elkezdtünk beszélni, és már tudom hogy bármikor számíthatok rád

♡ Dér: Ha tanácsot adhatnál a fiatalabb énednek, mit mondanál neki?
▶ Járj nyitott szemmel, nézz a dolgok mögé. Tanulmányozd jobban az embereket, hogy rájöjj, kivel hogyan kell bánnod. Mindenkinek azt add, amit érdemelnek. Nem kell mindenkinek megfelelned, mindenkivel jóban lenned, egy idő után rájössz majd, hogy ez lehetetlen.

2017. szeptember 22.

080. A világ romlott el, vagy csak a pálinkától szédülök? } #színvallás

Ezelőtt elég nagy bajok voltak a személyiségemmel. Bunkó voltam, de annyira, hogy nem zavart, kit bántok meg a szavaimmal, kit veszítek el miattuk. Csak a saját véleményem számított, amit minden habozás nélkül kiböktem. Legyen az családtag, barát, nem érdekelt, mert mindig nekem volt igazam. Nem féltem felemelni a hangom, veszekedni, vitázni. Ha kellett, hazudtam, kibeszéltem, mert jól esett. A viselkedésem szintúgy nem volt rendben, azt tettem, amit csak akartam. Én voltam a főnök mindenhol, fejeket vágtam, lökdösődtem, ha kellett, fájdalmat okoztam. Egy igazi lázadó tini voltam, akit mindenki utált, csak a csicskái álltak mellette, mert nekik sem volt más választásuk. Dióhéjban ennyi, a lényeg, hogy elég egy romlott személyiséggel lettem megáldva.

2017. szeptember 19.

079. A Vogue - féle 73 kérdés from Ninaa

Kedvet kaptam eme TAGféle kitöltéséhez, akármennyire nem kedvelem a rövid válaszokat, de ahogyan olvastam Nináánál a kérdéseket rájöttem, hogy én még az egyszavas válaszoknál is rengeteget tudok rizsázni, szóval nem lesz ezzel gond. 😃 Szóval következzen a 73 kérdés, 73 frappáns válasszal.

1. Mi a kedvenc filmed?
Minden műfajból tudnék kedvencet mondani, de a legkedvencebb a Gyűrűk ura trilógia, ha pedig egy konkrét részt kell mondanom... Húú, nem tudom, imádom az összeset. Szia Legolas.

2. Kedvenc filmed az elmúlt öt évről?
Mittomén, nem nézek én dátumot a filmekhez. 😃 De amint ezt leírtam, beugrott A szépség és a szörnyeteg, úúú. 😍

3. Legkevésbé kedvelt film?
Nincs ilyen, szeretek mindent és mindenkit, ha nem tetszik egy film, akkor kikapcsolom és kábé meg is feledkezem róla.

4. Pilates vagy jóga?
Egyértelműen jóga, imádom. Mindenkinek ki kellene próbálnia legalább egyszer, utána már úgysem tudja abbahagyni haha.

2017. szeptember 18.

078. Beleéljük magunkat, majd csalódunk

Tegnap volt az unokatestvérem, Fanni 14. szülinapja, ezért estére szerveztünk neki egy meglepi bulit. Nem volt nagy szám, vittünk neki tortát aztán pedig a családunkhoz hűen ökörködtünk. Náluk találkoztam másodjára VELE, aki ismét megbolondított. Történetesen egy kertészetben voltunk, az Ő kertészetükben, és miután vacsiztunk, körbevezettek minket a virágrengetegben. A többiek a fóliába tartottak, teljesen megfeledkeztek rólunk, meg mi is róluk, mi ketten (VELE) lemaradtunk, és mutatott nekem egy virágot. Egy zöld kis bokor volt, rajta pár hófehér virággal. Szakmai szemmel nézte, mesélt róla mindenfélét, amiből én semmit sem értettem, letépett egy szálat belőle. Odanyújtotta nekem, hogy szagoljam meg. Eszméletlen jó illata volt, miközben csodáltam, mondta, hogy 5 hétig nem hervad el, s azt is elmesélte, hogyan kell ehhez ápolnom. Nekem adta. Most is itt van előttem ez a virág, gondosan belehelyezve egy vázába, és emlékeztetve.

2017. szeptember 13.

077. Szeptemberi Blog Kihívás 11., 12. és 13. nap } #kihívás

Nem vagyok lusta naponta írni a kihívást, de ahogyan észrevettem, ti nem tudtok ennyi bejegyzést olvasni. Ezért gondoltam, hogy maradok a szokásos heti 2 bejegyzésnél, ahol egyszerre több napot pótolok be, remélem, így is élvezhető lesz a kihívás számotokra is. 😉 Most pedig lessük is meg, milyen témákat tartogat számunkra ez a 3 nap. 😍


11. Kívánj valamit!
Kívánhatnék én eget rengető dolgokat is. Hogy találják meg a gyógymódot a rákra, hogy érjen véget a háborúzás, és még sorolhatnám, de nem teszem, mert ezek azok a dolgok, amik tényleg csak kívánságok maradnak, mert nem tudok tenni értük. Számomra egy kívánság olyan, amit valóra is tudok váltani, mert nem szeretek olyan dolgokról álmodozni, amik úgysem történnek meg. Ez csak önsanyargatás lenne számomra. Mindezek helyett inkább azt kívánom, hogy az összes olvasómnak és látogatómnak legyen csodálatos napja, legyetek boldogok, lássátok mindenben a szépet, és ne féljetek élni. Ez az egyetlen kívánságom, hogy azok az emberek, akik szeretnek és támogatnak, sikeresek legyenek. Legyetek ti sikeresek, és legfőképpen sose szomorkodjatok. Én itt vagyok nektek, támogatlak titeket, amiben csak tehetem, s remélem, mosolyt is csalok az arcotokra. Mert ti nap mint nap ezt teszitek velem, szóval remélem, hogy tudom viszonozni. Köszönöm, hogy vagytok nekem. ♡ *nyálas rész vége*

2017. szeptember 10.

076. Egy nap az életemben } #kihívás

Hogyan néz ki egy átlagos vasárnapom? Ebben a bejegyzésben betekintést nyerhettek a mai napomba nagyvonalakban. Na jó, egy kicsit túl részletes lett és sokat rizsáztam, de remélem, érdekesnek találjátok majd valamennyire. 😃
Annak ellenére, hogy tegnap nem a kihívással jelentkeztem, hanem egy különálló kritikával (ide kattintva elolvashatjátok), még nem adtam ám fel, sőt, nem is fogom! Csak éppen nem jött össze az outfitos tervem, minden közbejött: bénán fotózom, pózolni sem tudok, de még csak összehajtogatva is idiótán nézett ki a dolog, a neten pedig az én ruháim nincsenek fent, szóval egyszerűen nem tudtam megoldani. ☹ De ez igazából lényegtelen, csak szomorkodom, nézzük is inkább, hogy mivel ütöttem el ma az időm!
7.55: ébredés egy szőrös bunda hatására a fejemen
8.00: cica dögönyözés, mert nem enged kikelni az ágyból, aztán még be is alszik rajtam, miközben a gyomrom már éhségért kiált ⟶ közben beköszönés a Bloggerinákba, a chat csoportunkba (pontosabban a 3 Niki felköszöntése névnapjuk alkalmából)
8.20: cica megijed a mosógép hangjától, leugrik rólam, kivonszolom magam a konyhába, reggelizem egy kakaóscsigát (csak egészségesen) tejjel ⟶ a tej romlott volt, kiöntöttem
8.30: lemostam a kakaós pofim, fogmosás, odavonszoltam magam a kanapéhoz ⟶ mémek nézegetése és kibeszélése nővéremmel, Lexivel
8.40: felmászok a lépcsőn egyenesen a szobámba, bekapcsolom a gépem, hogy összeírjam a reggelem
8.45: szenvedés az internettel, mert nem hajlandó működni
8.50: a reggelem tényleges összefoglalása
8.55: Gyűrűk ura elindítása és keresése annak, hogy vajon tegnap hol hagyhattam abba (megvan, 1 óra 43 perc, juhéé)
8.58: megharapom a nyelvem úgy, hogy elzsibbad
9.00: szokásos blogger teendők: chat, kommentek, statisztika csekkolása, days until... frissítése ⟶ közben szenvedés a Gyűrűk urával, mert nem akar elindulni ⟶ elkezdem elölről nézni, vagyis csak hallgatni a háttérben, amíg nem érek el oda, ahol tartottam (túlságosan szeretem ahhoz, hogy beletekerjek 😃)

2017. szeptember 9.

075. Kritika a csillagok alatt } #kritika

Ennél kreatívabb címet nem is adhattam volna a bejegyzésnek, hiszen jobban belegondolva mindig a csillagok alatt vagyunk, szóval... 😃 Na de lényeg a lényeg: most egy picit félrerakom a #SeptBloggingChallenge-et, de helyette itt az új kritika jasmine blogjáról, az underthestars.gportal.hu-ról. 😍 Hogy őszinte legyek, már a legelső bejegyzésed óta olvaslak, és már akkor abban reménykedtem, hogy nem tűnsz majd el 1-2 bejegyzés után, mint sokan mások. Szóval nagyon örülök, hogy most itt vagyok és véleményezhetem a te oldalad is.
▶ Olvasnál a te blogodról is egy kritikát? Bővebb infó és jelentkezés ITT. »
Neved: jasmine
Oldalad linkje: engedjel.gportal.hu underthestars.gportal.hu
Oldalad témája: blog
E-mail: van chatem :D
Miről kérsz kritikát?: mind a háromról
A kinézet saját?: úgy mondanám, hogy félig. css kód alapja nem saját, de átírtam
Alig várom a véleményed, köszönöm előre is! :)